
A PARAGRAFUS
Nem csak pénzzel lehet motiválni. Ha Ön odafigyel a munkatársaira és ők fontosnak látják magukat az Ön szemében, akkor csodálatosan fognak „táncolni”.
A TÖRTÉNET
Régen történt, nagyon régen, amikor még az ASA Magyarország országmenedzsere voltam. Kezdhettem volna úgy is, hogy „Egyszer volt, régen volt...”, de akkor azzal kellett volna folytatnom, hogy talán igaz se volt, márpedig ez megtörtént.
Akkoriban osztrákok voltak a közvetlen főnökeim. Többes számban írom, mert már akkor is az volt a szokás, hogy egyedül nem írhatott alá senki sem, meg egyébként se szívesen vállalta a felelősséget.
Az egyik nagyon rendes volt, tiszteletet éreztem iránta. Ki is merem írnia nevét mivel tényleg minden elismerésem az övé. Herr Bauer szerette a magyarokat és sokat segített a tanácsaival, meg azzal, hogy kiállt értünk.
A másik egy számomra kellemetlen ember volt. Mivel sokan így vélekedtek róla, nem is szerették. De még ettől az embertől is lehetett tanulni.
Történt pedig, hogy az AKSD-nél jártunk Debrecenben, amelyik akkor 49%-ban volt az ASA tulajdonában. Egész nap keményen tárgyaltunk, dolgoztunk és hát eljött az este. Finom nyári idő volt, a madarak is csiripeltek volna, ha a belvárosban jártak volna. Mivel mi ott jártunk ezzel a kevésbé tisztelt úrral, a vacsora pedig igencsak nyomta a hasunkat, arra gondolt a főnököm, hogy lazítani fogunk a legismertebb, legpatinásabb szálloda sztriptíz bárjában.
Nem csak pénzzel lehet motiválni. Ha Ön odafigyel a munkatársaira és ők fontosnak látják magukat az Ön szemében, akkor csodálatosan fognak „táncolni”.
A TÖRTÉNET
Régen történt, nagyon régen, amikor még az ASA Magyarország országmenedzsere voltam. Kezdhettem volna úgy is, hogy „Egyszer volt, régen volt...”, de akkor azzal kellett volna folytatnom, hogy talán igaz se volt, márpedig ez megtörtént.
Akkoriban osztrákok voltak a közvetlen főnökeim. Többes számban írom, mert már akkor is az volt a szokás, hogy egyedül nem írhatott alá senki sem, meg egyébként se szívesen vállalta a felelősséget.
Az egyik nagyon rendes volt, tiszteletet éreztem iránta. Ki is merem írnia nevét mivel tényleg minden elismerésem az övé. Herr Bauer szerette a magyarokat és sokat segített a tanácsaival, meg azzal, hogy kiállt értünk.
A másik egy számomra kellemetlen ember volt. Mivel sokan így vélekedtek róla, nem is szerették. De még ettől az embertől is lehetett tanulni.
Történt pedig, hogy az AKSD-nél jártunk Debrecenben, amelyik akkor 49%-ban volt az ASA tulajdonában. Egész nap keményen tárgyaltunk, dolgoztunk és hát eljött az este. Finom nyári idő volt, a madarak is csiripeltek volna, ha a belvárosban jártak volna. Mivel mi ott jártunk ezzel a kevésbé tisztelt úrral, a vacsora pedig igencsak nyomta a hasunkat, arra gondolt a főnököm, hogy lazítani fogunk a legismertebb, legpatinásabb szálloda sztriptíz bárjában.
